Bors Franciska, háromgyermekes édesanya vagyok. 30 éve élek Szegeden.
Népművészettel való kapcsolatom koragyermekkoromban kezdődött. A vakációkat szinte teljes egészében falusi nagyszüleimnél töltöttem, ahol gyakran befogtak a ház körüli kisebb munkákba, libalegeltetésbe, istálló és udvar takarításba, vízhordásba, az állatok etetésébe. Városi születésű és neveltetésű gyerek révén azonban ezt sosem bántam, sőt gyakran alig vártam már, hogy jöjjön a szünidő. Apai nagymamám a „csemetében” dolgozott, kiválóan értett a gyümölcs- és díszfákhoz; nagyapám, ács lévén, a környező települések házainak tetejét, valamint az erdészet számára a magasleseket, vadetetőket készítette. Ő sokszor vitt magával, s amíg dolgozott, én a padlások világának felfedezésével tölthettem az időt. Olyan aranykezű ezermester volt, aki maga építette a házát, ha kellett teknőt vájt vagy kosarat font, s ha kellett vetett-aratott, méhészkedett. Anyai nagyapám szobafestő volt, nagybátyáim kályhásmesterek, akik gyakran vittek magukkal segédinasnak s ilyenkor gyúrtam az agyagot, hordtam a csempét a kályharakáshoz. Nagymamámtól pedig, aki varrónő volt, a ruhakészítés fortélyait lestem el. Az ő életszemléletük és természetszeretetük, valamint szorgosságuk az én örökségem. Az a hit, hogy az embert a Teremtő a maga hasonlatosságára, az alkotás képességével teremtette.
A nemezkészítéssel 2009-ben találkoztam először Aba-Perényi Ákos nemezkiállításán a szegedi Százszorszép Gyermekházban. Ez akkor, ott annyira lenyűgözött, hogy elhatároztam, szeretném én is megtanulni a mesterség csínját-bínját. 2010-ben beiratkoztam a Békés Megyei Népművészeti Szakiskola felnőttképző, nemezkészítő szakára, ahol Aba-Perényi Ákos volt a tanárom. 2011-ben ezt követte a népi játszóházvezetői, majd a nemezkészítő szakoktató képzés. 2012-től nyári táborokban több alkalommal is lehetőségem nyílt Nagy Mari és Vidák István néprajzkutató-nemezművészektől tanulni. 2016-2018 között a Nádudvari Kézműves Szakiskolában tanonckodtam, ahol Árvai Anikó és Vetró Mihály voltak a mestereim. De nem csak hazai, hanem olyan külföldi nemezkészítőktől is tanulhattam, mint Kendzse Toktoszunova (Kirgizisztán) és Mehmet Girgics (Törökország).
2016-ban a solymári Török Sándor Waldorf Pedagógiai Intézetben Waldorf kézimunka szaktanári végzettséget szereztem.
2010 óta tagja vagyok a Békés Megyei Népművészeti Egyesületnek, ahol felkérésre rendszeresen vezetek népi játszóházakat és tartok mesterségbemutatókat nemezkészítésből Békés és Csongrád megye különböző településein, vásárokon, iskolai rendezvényeken, fesztiválokon (Kőrös-völgyi Sokadalom – Gyula, Mesterségek Ünnepe – Budai vár, Hídi vásár – Szeged, Kurultáj – Bugacpuszta stb). Ezeken túl nyári táborokban, valamint egyéni tanfolyamokon, kisebbeknek és felnőtteknek egyaránt tartok oktatást a nemezkészítés, a gyapjúfeldolgozás, a gyapjúfestés, fonás kéziorsón, rokkán, kártolás, madzagszövés témakörökben.
2016 őszétől kézműves óraadó szaktanárként a Szegedi Waldorf Iskolában is részt vettem kézimunka oktatásban 1-5. osztályokban, ahol tanítottam kötést, horgolást, hímzést, kézi-gépi varrást, nemezelést és fonást.
2017 szeptemberétől a solymári Török Sándor Waldorf Pedagógiai Intézet kézimunka szaktanári képzésen nemezkészítést tanítok a hallgatóknak.
2017-2020 között autistákat, fogyatékkal élő, valamint megváltozott munkaképességű (rehabilitációs programban résztvevő) fiatalokat, SM beteg felnőtteket kötni, horgolni, szőni, fonni, nemezelni, varrni tanítottam Szőregen, a Szivárvány Autizmus Egyesület felkérésére.
Nemezkészítőként, egyéni megrendelésekre, hagyományos és modern nemezviseleteket, kiegészítőket, játékokat, takarókat készítek. Rendszeresen veszek részt szakmai kiállításokon, pályázatokon.
Szakoktatóként a Békés Megyei Népművészeti Egyesület berkein belül tanítok a népi játszóházvezetői, az OKJ-s nemezkészítő, valamint a nemezkészítő szakoktató képzéseken.
Oktatási tevékenységemért 2018-ban megkaptam a „Jövő nemezedék tanításáért” díjat.
A barátokkal, gyermekekkel, felnőttekkel való közös nemezelés, az egyéni tárgyalkotás, valamint az oktatás során a gyapjúval való alkotói munka örömét és a különböző képességfejlesztő (térlátás, színérzék, finom motorika, figyelem, türelem), valamint személyiségfejlesztő hatását sokszor megtapasztaltam. A nemezkészítés számomra nem csak alkotói munka, hanem annál több, elköteleződés őseink több ezer éves hagyományaihoz s ennek továbbéltetése. Csodálatos átalakulás, melyben a nemezkészítő a nagy Varázsló, aki sajátos nyelvén szólaltatja meg az anyagot, s gyönyörű használati és viseleti tárgyakat kelt életre. A gyapjú sokszínűsége számtalan lehetőséget ad az újabb és újabb technikák elsajátítására, a kísérletezgetésekre, a továbbfejlődésre. Mindemellett az önkifejezés eszköze, ezernyi titkot magában rejtő felfedezés, melynek során az alkotó nem csak az anyagot, hanem önnön magát is megismerheti.
És végül, de nem utolsósorban szeretném kiemelni közösségépítő és megtartó szerepét is. Hiszen a különböző tanfolyamokon, a nyári táborokban, a közös alkotások során olyan csodálatos embereket ismertem meg, akiknek barátsága a mai napig elkísér, illetve olyan mesterekkel találkoztam, akiknek elhivatottsága, tudása és önzetlensége példaértékű számomra.